A személyi jelölőkön túli planéták aspektusai a jungiánus asztrológia szemüvegén keresztül
Azon planéták körét nevezhetjük a kollektív archetípusokat megjelenítőknek, ahol egyre kisebb a személyes tartalom jelentősége, és a kollektív jelentéskör válik sokkal inkább dominánssá. Míg a személyi jelölők (Asc, MC, Nap, Merkúr, Hold, Vénusz, Mars) a hozzájuk kapcsolódó személyes élmények révén kiemelkednek a kollektívból, azaz tudatossá vagy tudatközelivé válnak, addig az ezután következő öt planéta (Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz, Plútó) jellemzően megőrzi kollektív jellegét.
A személyi jelölőkhöz valamilyen személyes megnyilvánulás köthető: nyilvános én, célra tartás, tudatosság, énközlés, érzelmek, hangulatok, szükségletek, kapcsolatkészség, stílus, akarat, cselekvés stb. Ezzel szemben a Jupitertől Plútóig terjedő planétáknak inkább formai, ill. energetikai jellemzőik vannak. Tulajdonképpen elvont absztrakciók egészen addig, míg meg nem mutatják magukat valamelyik személyi jelölőn keresztül. Önmagában nem sok személyes van egy Szaturnuszban (kivétel, amikor az Ascendens ura), amíg meg nem jelenik mondjuk egy szigorú és következes énközlésben (Szaturnusz-Merkúr fényszög) vagy egy óvatos kapcsolódásban (Szaturnusz-Vénusz fényszög).
Különösen érdemes formai meghatározottságukra figyelni, hiszen tartalmi jellegük a különböző korokban és kultúrákban eltérő lehet. C. G. Jung erről így ír: „Ismételten szembetalálom magam azzal a félreértéssel, hogy az archetípusok tartalmilag meghatározottak (…) Ezért hangsúlyoznom kell: az archetípusok nem tartalmilag, hanem csupán formailag meghatározottak, mégpedig csak nagyon feltételes módon… Az archetípus önmagában véve üres, formális elem, (…) a képzetformának a priori adott lehetősége…” Ezen formai jellemzők tulajdonképpen leírhatók néhány meghatározó kulcsszóval, és minden más egyéb analógiájuk e néhány kulcs szóból is következhetne akár. (lásd a tábázat alább) Ezek a leírások véleményem szerint csupán formák. Tartalmi specialitást az egyén szocializációja, kulturális hovatartozása ad nekik, illetve az a horizontház, amiben állnak és uralkodnak.
| Bolygó | Archetípus jellege | Analógiasor |
| Jupiter | Férfielvű, racionális (intellektuális), energetizáló, felértékelő archetípus. | Joviális, sikerorietált, absztraháló, lelkesedő, idealista, optimista. |
| Szaturnusz | Férfielvű, racionális (intellektuális), energetikailag korlátozó, megkérdőjelező archetípus. | Kemény, vissztartó, kudarckerülő, strukturló, távolságtartó, pesszimista. |
| Uránusz | Férfielvű (szuper)racionális (intellektuális), energetizáló, ambivalens (ösztönző és megkérdőjelező) archetípus. | Radikális, impulzív, ötletszerű, intuitív, kívülálló, öntörvényű, nonkomform. |
| Neptunusz | Nőielvű, irracionális (emocionális), energetikailag elbizonytalanító, (illuzórikus módon) felértékelő archetípus. | Puha, inspiratív, beszivárgó, feloldó, naiv. |
| Plútó | Nőielvű, irracionális (emocionális), energetizáló, megkérdőjelező archetípus. | Radikális, totális, fanatikus, elkötelezett, polarizáló, fatalista. |
„Életem a tudattalan önmegvalósításának története” – írja C. G. Jung. S ezen önmegvalósítás, úgy tűnik, a személyi jelölők és a kollektív planéták dinamikus kapcsolódásában, azaz a fényszögkapcsolataikban érhető tetten. Úgy vélem, ezen fényszögkapcsolatok megítélésében érdemes az elemi fényszögekből levezethető nevezetes fényszögekre építeni. Elemi fényszögeken a jegyek általános egymáshoz való viszonyát értjük. A nevezetes fényszögek már ezeknek az általános viszonyoknak konkrét fényszögekkel (és hatókörökkel) meghatározott változata. A fényszögek végsősoron két jegy közötti energiaáramlás akadálytalanságának, illetve akadályozottságának mértékét írják le. Egy jegyet tulajdonképpen három jellemző határoz meg: polaritás (pozitív és negatív), elemi minőség (tűz, föld, levegő, víz), dinamika (kardinális, szilárd, változó). Természetesen a jeggyel analóg planéta is megemlítendő, de ez most nem tartozik ide. Tudjuk, hogy az azonos dinamika nem segíti az energiaáramlást. Ezzel szemben az azonos elem és azonos polaritás viszont kifejezetten kedvez az energiaáramlásnak. Nézzük meg tehát az elemi fényszögekből levezetett, és ebből következően 30°-kal osztható nevezetes fényszögek jellemzőit:
Trigon (120°)
Azonos polaritás, azonos elem, eltérő dinamika: teljesen akadálytalan az energiaáramlás – a harmonikus fényszögek körébe sorolható.
Sextil (60°)
Azonos polaritás, eltérő elem, eltérő dinamika: 2/3 arányban akadálytalan az energiaáramlás – a harmonikus fényszögek körébe sorolható.
Kvadrát (90°)
Eltérő polaritás, eltérő elem, azonos dinamika: teljesen akadályozott az energiaáramlás – a feszült fényszögek körébe sorolható.
Oppozíció (180°)
Azonos polaritás, eltérő elem, azonos dinamika: 2/3 arányban akadályozott az energiaáramlás – a feszült fényszögek körébe sorolható.
Kvinqunx (150°)
Eltérő polaritás, eltérő elem, eltérő dinamika: 2/3 arányban akadályozott az energiaáramlás – a feszült fényszögek körébe sorolható.
Semisextil (30°)
Eltérő polaritás, eltérő elem, eltérő dinamika: 2/3 arányban akadályozott az energiaáramlás – a feszült fényszögek körébe sorolható.
Ha a kollektív archetípusok a személyi jelölőkre vetett fényszögeiben megnyilvánuló dinamikát modellezni akarjuk, akkor képzeljük el őket egy koordináta rendszerben.
Ezen koordinátarendszerben a vízszintes tengelyen a kollektív planéták által képviselt energiaszinteket jelöltem (az energiavesztettségtől az energetizáltságig). A függőleges tengelyen a fényszögek által képviselt harmóniaszinteket (a feszülttől a harmonizáltig). A középen lévő kérdőjel helyére helyettesítsük be az adott személyi jelölőt, melyet egy (vagy több) kollektív jelölő fényszöge ér. A fentiek alapján a vízszintes tengely energiavesztett (lelassult) oldalán található a Szaturnusz és a Neptunusz, és az energetizált (dinamikus) oldalán a Jupiter, az Uránusz és a Plútó. A függőleges tengely feszült felén található a kvadrát, az oppozíció, a kvinqunx és a semisextil; és harmonikus felén a trigon és a sextil (valamint a konjukció). A tengelyek negyedeket hoznak létre karakteres, jól körülírható jellemzőkkel. Vegyük sorra őket.
Bal alsó negyed
(feszült és lelassult)
A Szaturnusz és a Neptunusz személyi jelölőkkel alkotott feszült fényszögeit jellemzi. Várakozás, neheztelés, áldozatiság, destruktív reaktivitás lehetősége, depresszív megoldások jellemzik.
Bal felső negyed
(harmonikus és lelassult)
A Szaturnusz és a Neptunusz személyi jelölőkkel alkotott harmonikus fényszögeit jellemzi. Bölcs szemlélődés, konstruktív reaktivitás. Kontemplatív állapotok. Nem proaktív, de teret teremt.
Jobb alsó negyed
(feszült és dinamikus)
A Jupiter, az Uránusz és a Plútó személyi jelölőkkel alkotott feszült fényszögeit jellemzi. Erőszakos, rámenős, destruktivitásra hajlamos aktivitás. „Fuss vagy üss!” állapota.
Jobb felső negyed
(harmonikus és dinamikus)
A Jupiter, az Uránusz és a Plútó személyi jelölőkkel alkotott harmonikus fényszögeit jellemzi. Proaktív, konstruktív cselekvő, kockázatvállaló. Áramló (flow) energetikai állapot.
A differenciáltság jegyében fontos megjegyezni, hogy a legfeszültebb dinamikai viszonyokat is képesek vagyunk megfelelő jelenléttel, önreflexióval a konstruktív tartományban tartani. Ugyanakkor kétségkívül állandó energiabevetést igényelnek tőlünk és több a hibalehetőség bennük, melyeket jellemzően határhelyzetekben, kizökkent állapotainkban követünk el. S természetesen a legharmonikusabb dinamikai kapcsolatok esetén is ott van a túlhajtottság, az ellenőrizetlenség, a kritikátlan azonosulás csapdája.
A koordinátarendszerben modellezett személyes és kollektív planéták között létrejövő dinamikai kapcsolatok egyirányúként kezelendők. A jungiánus személyiségszerkezet alapján a személyi jelölők állnak a kollektív jelölők hatása alatt és sohasem fordítva. Azaz tulajdonképpen egyirányúnak mondhatók a fényszögek a kollektív felől a személyi jelölő felé. A kollektív archetípusokat modellező kollektív planéták előjel nélküliek. Előjelet azon személyiségrészünk (személyi jelölő planétánk) ad neki(k), melyet (melyeket) az fényszögeivel elér. S az adott személyi jelölő aszerint minősíti (viszonyul hozzá) a kollektív jelölőt, hogy mennyire rokonszenvezik vele vagy éppen ijedt meg tőle. Ily módon előfordul, hogy egy trigonális közeledéstől is „megijedhet”. Máskor meg egy kvadrátos helyzetbe is beengedi magát, ha a fényszög végén egy olyan kollektív planéta áll, ami jellemzőivel közelít a személyi jelölő értékrendjéhez (jegy, ház).
Végül, nem lehet úgy befejezni egy személyközpontú, jungiánus asztrológiai szemléletű vizsgálódást a kollektív planéták fényszögeiről, hogy ne szóljon néhány mondat azok komplexusalkotó szerepéről.
„Ha megszólítja valami a komplexussal kapcsolatos témákat vagy emóciókat, akkor a tudattalan szövevény egésze feléled, aktivizálódik a hozzátartozó, az egész élettörténetből származó érzelmi töltéssel és a belőle következő, sztereotip lefolyású elhárító stratégiákkal együtt.” (Verena Kast)
A jungiánus asztrológiában a konstelláció a maga jegy- és házhelyzeteivel és kollektív planétákkal alkotott fényszögkapcsolataival, tulajdonképpen tökéletesen modellezi a jungiánus komplexus fogalmát, amit a jobb megértés végett nyugodtan hívhatunk élettémának is. Ezek az élettémák nemcsak jól modellezik a bennünk meghúzódó energetikai formákat, bevésődött érzelmi mintázatokat, hanem permanensen megszólítódnak (egy mondat, egy személy, egy szituáció és nem utolsósorban egy prognózis modell által), és ezáltal felélednek, aktiválódnak. Noha ilyenkor lehet, hogy aránytalanul hangsúlyosabban reagálunk, de egyben – azzal, hogy az élettéma közelebb jött a tudatos szinthez – esélyt kapunk a komplexusban / élettémában / konstellációban rejlő energiák, formák, potenciálok megismerésére és tudatosítására, integrációjára.
Tick Ervin
jungiánus asztrológus
szomatodráma játékvezető
www.stelliumpress.hu
