Idén nyáron, amikor végre elém tárult Antonio Gaudi építészeti csodája Barcelonában, – ami bevallom, már régóta vonzott, – jobban lenyűgözött mint gondoltam. Amint hazaértem egyből nagy kedvet éreztem rá, hogy megfejtsem a különleges művész titkát. Természetesen egyből a kínai 4 oszlopos sorselemzésre gondoltam módszerként.
Ezzel indult ez a kutatásom, egy kisebb cikk írásával, ami a végére legalább úgy kiszélesedett, mintha maga az alkotó ember személyes inspirációja ösztönözte volna.
Találtam is bőséges magyarázatot,- mivel ez a kínai módszer képi analógiákban érthető meg legjobban-, így mindjárt ki is rajzolódott belőle a karakter, és szinte még a jellem is. Valahogy így: ahogy a termékeny hegyként kiemelkedő Yang -Földet, vagyis a születési Nap Urát, körbeveszi minden irányból a sok erős Tűz elem. A nyári, termékeny Föld minőségű, termékeny karakter jól lemodellezhető, mivel a Tűz elem maga a tápláló eleme a Földnek. Ezt erősíti még, hogy a napforduló fénymaximumának idején született…. ezért: Mint ahogy a Föld minőségű megvalósulásokat, a bő termést ígérő talaj is termést hoz ebben az időszakban, és rövidesen készen áll az aratásra, úgy Gaudi stabil, elszánt karaktere, az állandó inspirációk közepette mint egy vulkáni hegy a termékeny láva kiömlő talaján, a lábánál bő vegetációt érlel egyre. Mint egy stabil hegy, mely évezredek óta rendíthetetlenül áll saját igazságának és inspirációnak biztos elszántságában. A mélyén pedig gazdag kincseket rejt, amit folyamatosan feltár, kifejtve saját belső magjából.
A termékenységen túl, saját belső hitét is táplálja a sok tűzláng, ami magasra tör és körbeöleli, védi és megerősíti őt minden oldalról, föntről is bíztatva, megvilágítva az útirányt, amit be kell járnia élete során. Így tud bízni önmagában és a Teremtés, a Hit igazságában. A hatalmas inspirációit magasra lobogó tűzlángok táplálják, néha égetik, nyughatatlanná teszik, így mozgatják.
A kínai sorselemzésben egyértelműen feltárul, hogy itt valóban különleges és kiemelkedően nagy hajtóerők mozognak, de az, hogy ez az erős támogatás milyen módon – történetesen neptunuszi analógiákkal jelenik meg a valóságban – azt az európai asztrológia tudja megfelelően alátámasztani.
Így hát, amikor ezek ismeretében, kíváncsiságból ránéztem a radixra is, egyből visszaigazoltnak éreztem a fentebb leírt képi világot, immár az asztrológiai szimbólumok nyelvén is megszólalva.
A nyugati asztrológia a Neptunuszt, a termékeny, mitológiából ismert ősminőséget mutatja föl, a tenger Istenét, aki titánok erejével teremt gazdag formakészletéből a tenger áramló, organikus bőségéből. A rengeteg Víz elem alátámasztja a képzeletgazdagság eme kiapadhatatlan áramlását, hasonlóképpen mint a kínai rendszerben a föld elem kiemelt helyzete, ahol a rejtett kincseket is szimbolizálja az adott elem. S valóban, építészeti formavilága pontosan ezt idézi. A belsőt kivetítve a külsőbe, látjuk őt, mint folyamatosan túlcsorduló kelyhet, aki egy bőségszarut láttatva teremt, a tenger minden kincsével megrakottan roskadásig telten.. csak árad belőle.
Építészeti formanyelve nem elveti a szigorú logikus struktúrákat, hanem meghaladja azokat létrehozva egy organikus álomszerű formavilágot, amelyet kortársai kétkedve fogadtak, hol kritikusan hol csodálattal, de semmiképp nem közönnyel.
Azt hiszem, így érezhető, hogy ennyi inspiráció elegendő is volt számomra, hogy a dolgok mélyére hatolhassak végre, és feltárjam, kibányásszam vagy kihalásszam a mélységes összefüggéseket.
Azért megosztanék még néhány érdekesebb életrajzi adatot Gaudiról, amit érdekesnek találtam vele kapcsolatosan és úgy gondolom elég sokatmondóan színezi a róla alkotott képet. Hátha van bárkinek kedve ezt majd továbbgondolni, elemezni.
Először is vegetáriánus volt, súlyos reumája miatt. Abban a korban e táplálkozás nagyon nem volt megszokott. Orvossal nem is akarta kezeltetni magát, mert a reform gyógyászatban hitt (dr Kneipp módszereiben). Ezért és persze a vallásos hite miatt is állandó súlyos böjtökkel sanyargatta magát.
Ha már a hitnél tartunk, rendkívül erős istenhite, – a sok tűz elem okán – állandóan inspirálta a Teremtő tökéletes megnyilvánulásainak tanulmányozására. Híres hitvallását idézve: “Akarja tudni, honnan merítem példámat? és rámutatott a műterem ablaka előtt magasodó eukaliptuszfára. A fa egyenes: tartja az ágakat, az ágak a gallyakat, azok meg a leveleket. Valamennyi harmonikusan, nagyszerűen növekszik, amióta Isten, a művész megteremtette. Ennek a fának nem volt szüksége kívülről jött segítségre. Minden része kiegyensúlyozott. Minden része egyensúlyban van.”
Ez hát a tökéletesség alapja. E vezérgondolatra támaszkodott alkotásaiban. A munkáihoz nem is készített soha tervrajzokat, csak látványtervekkel, makettekkel dolgozott. Mondhatni, kísérletezett. De hatásosan. (Egyedi módszereit a Jang-Él naposzlopa is szemlélteti, sőt indokolja).
Élete első felében, társasági életet élő elegáns ember volt. Az élete második szakaszát azonban szerette csavargónak öltözve, külsőségekre semmit nem adva, mély hitben és munkája szenvedélyében tölteni. Hogy miért? Jó kérdés! Talán a Víz elemű szerencseoszlopok tették ennyire puritánná?
De tény, hogy amikor 73 évesen elütötte a villamos, senki nem ismerte fel őt sokáig, persze csavargónak nézték. Három nap múlva halt meg a kórházban.“
(Kalkulátor: Nagy Melinda oldaláról)
Radix:
Antoni Gaudi, a Katalán építész, 1852-ben született egy rézműves fiaként a Spanyolországi Reusban. Ám most nem is annyira e földrajzi hely, sokkal inkább a születési időpont az, ami számunkra érdekes. Időzzünk hát el kicsit ennél az időpillanatnál. A radixra nézve láthatjuk, hogy a sarokházban álló Neptunusz kitüntetett pozícióban van, aminek különlegessége, hogy mára elérte a visszatérési helyét. A Halak jegyében, újra uralmi helyzetben van, vagyis a kb. 164 év alatt tranzitáló transzszaturnikus planéta most újra Gaudi képletének VII házát érinti.
Antonio Gaudi portréja (Wikipedia)
A Neptun kiemelt helyzete, egyértelművé teszi, hogy a „nagy építőzseni“ látomásos, mitologikus elemekkel át meg átszőtt alkotásainak, és pályájának behatóbb megismerése ez időtájt miért lehet újra aktuális..
Talán nem véletlen, hogy Gaudi fő művét – a Sagrada Familiát – amely a ma álló legnagyobb befejezetlen temploma a világnak a közeljövőben, 2026-ben tervezik majd átadni Barcelonában, még bőven a Halak jegyében tartózkodó Neptunusz által fémjelzett időminőségben, mintegy beteljesítve az életművet Neptunuszi módon, vagyis időtől racionalitástól mentesen.
Egy lassú bolygó mindig érezhetően és erősen rányomja jegybéli hatásának bélyegét az adott korszakra. Ma ilyen szempontból nagyon hasonló időszakot élhetünk át. A Neptunuszra, persze tudjuk, hogy nem egyszerű ráfokuszálni, hiszen épp a ráció ellenében hat, intuitív irányba vezeti a tudatot. A hétköznapi életet inkább káosz, mint a rend irányába billentheti. Jellemzően markáns ellentét ez a mai XXI. századi, analizáló, racionális, ész által vezérelt világunkkal szemben. Ám amíg ez a planéta alacsony szinten a káoszt, és tudatmódosított állapotokat hozza létre, addig a géniuszok számára megfoghatatlan földöntúli energiákat képes biztosítani, ami akár az építészet racionális világában is meg tud jelenni mindenki számára megdöbbentő újítások formájában. Ez jól érzékelhető Gaudi képletében és élettörténetében. A VII. házban elhelyezkedvén e planéta, pontosan az építész külvilágban eljátszott szerepét, a „színpadot“ jeleníti meg, és hozza közelebb számunkra.
Mint sejthető, a fent említett bolygó fontos sarokpontja e radix képletnek, egy összetett fényszögalakzat részeként állva ott, e miatt meghatározó események jelölője lett. Csodás, vagy különleges dolgok beindítója és katalizátora is egyben a személyes sors alakulásában. Mindez az építészetében és a halála körülményeiben megmutatkozott. A képletben a két nagy sorsbolygó, a tér és idő asztrológiai jelölői (♄ ☍ ♃) szembenállásban feszülnek egymásnak, egy-egy fix jegyben, a Skorpió és a Bika területén állván. Ezt az ellentétet oldja föl a Halakban lévő Neptunusz, a jó időben, jó helyen lenni tényét nem megkérdőjelezve, hanem (a trigon-szextil fényszögeinek köszönhetően), sokkal inkább át meg átszínezve, érthetetlen, csodás elemekkel gazdagítva az építész életútját. Bár tény, hogy Gaudit és alkotásait a saját korában nem sokan értették, de nagyságát elismerték. Kortársai közül pl. Salvador Dali kifejezetten imádta őt, ekképpen nyilatkozott felőle:
Kép: Sagrada Familia belsőtér (saját felvétel)
„…félelmetes és ehető szépséget egy üvegkupola alá kellene rejteni, hogy az utókornak is megőrizzük ezt a hátborzongatóan gyönyörű élményt!….“ közölte a Sagrada Familia templomának láttán. Nem tudva, csak ráérezve inkább, hogy az utókor fogja csupán teljes egészében megismerni ezt a víziót, ami egy templom formáját öltötte magára. A Halak ♆ ugyanis festői, anyagtalan, oldott és vízszerű áramló struktúrát kölcsönöz az életeseményeknek, és a életműnek egyaránt. Ugyanezt erősíti a Víz jegyekben álló Napja és Jupitere is. Mondhatnánk érzelem és fantáziagazdagsága sokkal inkább egy oldottabb, inkább festői hivatást indokolt volna. Nem csoda, hogy a híres festőművészt így elkápráztatta Gaudi fő műve, A TEMPLOMA, azaz a Teremtő Háza.
Nem úgy Picassót, másik kortársát, aki kimondottan gyűlölte alkotásait….. „csak ő tudja miért“! Tény, hogy struktúrái nem a szerkezetet, a vonalasságot hangsúlyozzák, sokkal inkább olyanok mint térbeli plasztikus alakzatok, melyek a kiemelkednek, mintegy maguktól kinőnek a térbe, burjánzanak, akár egy élő organizmus, keletkeznek és terjeszkednek és nem is annyira épülnek, a szó hagyományos értelmében.
Valahogy így kell elképzelni az építkezés folyamatait is, a konkrét munkálatokat is, amit jól szemléltetnek a híres makettjei, melyek ma már a templomában kiállítva láthatóak. Gaudi ugyanis, mint tudható, nem tervezőasztal mellett, vonalzóval és körzővel rajzolta meg épületeit, hanem mintegy kísérletezve, lépésről lépésre formálva alkotta meg őket, térbeli maketteket hozva létre. Ezekben tette próbára a stabilitást és a szerkezet önmegtartó képességét, inkább a tapasztalati megismerésben bízva, mint a racionális számításokban (♄♅♇-♉︎). Ennek következtében a templom építése is elég vontatottan haladt, mert ha valami mégsem úgy alakult, ahogyan vízióiban meglátta a mester, akkor elölről kezdte, s inkább új makettet készített. Amikor pedig emiatt kérdőre vonták, mi lesz így a határidővel, csak ennyit válaszolt a lassú munkát kommentálva:
„megbízómnak nem sürgős!“, ugyanis ő a templomát magának a Teremtőnek, az Örökkévaló dicsőségére, kvázi az Ő megrendelésére alkotta, sőt teremtette. (9. Ház és ♉︎ jegy!)
Ez hát a magyarázata, hogy az egész látványvilága olyan, mint egy hatalmas misztérium. Minden részlet az előzőből keletkezik és a következőbe nő tovább. Semmi nem önmagáért való itt, semmi nem magát igazolja. Nincs hát értelme az analizálásnak ezen az épületen. Mint fő műve, hatalmas, összetett, bonyolult, de ettől szinte élő és lüktető formavilág ez, olyan mint a teremtés maga. Lehet ezt csodálni és lehet akár gyűlölni, de közömbösen ránézni nem. Hatása egyetemes.
De visszatérve az életeseményekhez és a képlethez.
Évszámokban gondolkodva azt látjuk Gaudi radixában, hogy az élete derekán, 1894-95-96 évek közt aktiválódó említett fényszögalakzat (♆-♃-♄), indította be a pályát. Az aktiválódási sorrend azért is érdekes, mert az eseményeknek, és a sorsszerű dolgoknak a különleges, misztikus, megfoghatatlan áramló vízjellegű megnyilatkozásait teszi lehetővé a Halakban álló Neptunusz miatt. Ezzel olyan eseménysort beindítva, ami azután megállíthatatlan folyammá vált a személyes élettörténetében. Tényekre fordítva immár: 1892-ben, 40 éves korában nevezték ki a Sagrada Familia főépítészévé (☽♎︎ 10⁰54’ ⊼♆), ekkor kezdte a saját egyedi koncepciójára áthangolni a már épülő templomot, (fix jegyek és Bika-Skorpió tengely), ami ekkor még szinte csak a tervek szintjén létezett és teljesen mást stílusban indult. Ezzel az időponttal indul a fényszög-sorozat aktiválódása.
A három bolygó pedig már az 1894-95-96 éveket fűzi egy láncolatra, egy olyan eseménysorozatban, ahol a neptuni víziók inspirálnak egy nagyívű gondolatmenetet (♃♏︎) a mélységtől a magasság felé törő koncepciótervet, mely végül a Bika ♄ égisze alatt formát ölthet a kísérletező és formálódó anyagszerűségben, a 9.Házban, azaz a Teremtő minőségében. A művész erős, mélységes Istenhitének formateremtő inspirációjában.
Nem is lehet ezt a két sorsbolygó és a Neptun által generált életszakaszt nagyon tagolni, mert valahogy egyetlen ívvé formálódott az időben és a térben ez az időszak, összefonódva a Sagrada Familiával. Más nem is foglalkoztatta őt ekkortájt.
1900 után Gaudinak több Barcelonai híres épülete is megszülethetett, mind különleges és megismételhetetlen, de a teremtés dicsérete mégis leginkább a templomában, a befejezetlen, mégis monumentális vízióban folyt, áradt a Rák napjegyű építész termékeny egyéniségén keresztül le ide, a formák világába. Az erős 9. ház és a Halak jegyű Neptunusza csak megerősíti, hogy mindezt, ő nem egyedül hozta létre. A teremtő erőknek útjából inkább csak elhárította sorra az akadályokat, hogy az őt, mint a megnyilatkozásának csatornáját, élő megnyilvánítóját egyre több inspirációval töltse fel. A székesegyház valamennyi részlete így lett a Genezis kőbe faragott misztériuma, amely az építész alázatos csodálatát tükrözi a Teremtő Műve láttán.
A művészi energiának ezt a nagyívű áradását tapasztaljuk más módokon ugyan, ám de nagyon hasonlóan Mozart életművében is, ahol a zenei hangok a dallamokká válnak, ám ugyanilyen utánozhatatlan formavilággá épülnek össze. Nincsenek klisék, minden új és inspirált, frissen megnyilvánított. Érdemes lenne a két képletet emiatt így együtt vizsgálni.
Gaudi példája saját korában csak szűk körben hatott, és építési elveit néhány lelkes követőjén kívül nem alkalmazták. Az építészete a szürrealista festészetre és szobrászatra gyakorolt jelentősebb hatást mint az építészekre.
Ám haladjunk időben és térben kissé előre: 1910-ben vagyunk immár. Akkorra minden más munkájával felhagyott a művész. Remeteként élt innentől kezdve az építkezésen, és maga gyűjtötte a pénzt a költségekre, egészen 1926. június 10-én bekövetkezett haláláig. Gaudit június 7-én elütötte a villamos, és mivel nem voltak nála azonosításra alkalmas iratok, ráadásul ruhája is rongyos volt, sokáig senki sem segített neki. Végül egy rendőr vitte be a kórházba, de három nappal később, ott bele is halt sérüléseibe. A temploma kriptájában temették el. Az épületnek ekkor még csak negyede, egy torony és a keleti homlokzat készült el A munkák azóta is az ő tervei és modellje alapján folytatódnak.
A vizsgált fényszögalakzat a halála furcsa körülményeinél is jelentős szerepet töltött be. Így láthatjuk, miként hat egy azonos fényszögalakzat különféle sorshelyzetekben. 1926-ban újra aktiválódott tehát az eseményláncolatot beindító fényszögsorozat. Ha a Neptun indítja az eseményt, a baleset különös körülmények között történik, ez itt jól visszaigazolódik. Ugyanakkor a 3. és 9. Házakban feszülő oppozíció a közlekedés közben bekövetkezett sorsszerű tragédiát jelezheti. Itt érezhetően a 3. Ház és a Skorpió Jupiter mozgatja az eseményt, míg a korábbi életszakaszban a Bika jegy és az ott álló Szaturnusz volt erőteljes (alkotás, teremtés). Amit alátámaszthat az is, hogy a Jupiter ♏︎13⁰ 39’-en állva egy orbiszon belüli fényszöget vet a ♉︎ 14⁰25’-en álló Szaturnuszra, így aktívvá téve azt. Mivel azonban az említett Jupiter retrográd mozgású, a ♓︎11⁰28’-on álló Neptunuszt szintén megmozgatja, mert afelé közeledik a haladási iránya miatt. Tehát a Szaturnusz oppozíciós pontját csak orbiszon belül érinti, valójában azonban az esemény kapcsán el nem éri. A Neptunusz fokait annál inkább. És miután a Jupiter a leggyorsabb mozgású planéta e három közül, úgy tűnik, ő mozgatja a szálakat. Vagy mégsem?
Ha a teljes képet vizsgáljuk, akkor látható az is, hogy a Merkúr, mint születési uralkodó, szintén jelen van ebben a zárt rendszerben. Gyors mozgású planétaként, az Ikrek jegyében a 11. ház csúcs közelében állva két fél fényszöggel záródik a vizsgált oppozícióhoz. Ez természetesen az alapsorsra is nagy hatást gyakorol. Ikrek Merkúr, a közlekedés témáját szintúgy behozza újra a képbe.
Ami mindkét bemutatott példában érezhető, hogy a születési uralkodó jelenléte ebben a sorozatban nagyon meghatározó változást, vagy minőségi fejlődést hozott az élet menetébe. Tehát hangsúlyos és nem elhanyagolható a két fél fényszög sem ebben a tekintetben.
Elképesztően gazdag életművét tulajdonképpen csupán 10 év alatt alkotta meg. A fennmaradó időben kizárólag a templomon dolgozott, az aktív időszaka kb. 32 éve alatt.
Csupán érdekesség, hogy Gaudi három nap után halt meg a kórházban, a három, alakzatban szereplő bolygó pedig épp 3⁰-ot ível át a képleten belül.
Rozgonyi Réka
asztrologia@crotos.com
www.mangalam.hu – (feltöltés alatt áll, ha most még nem látod, akkor nézz vissza kicsit később)
