Mondhatjuk, hogy a Skorpió energia számára semmi sem szent. Ebben rejlik legnagyobb hátránya és előnye is. Aki ebben az energiában dúskál, az óhatatlanul egy olyan látásmódba születik, ami tabukat döntöget, kényelmetlen kérdésekre világít rá és ez a világnézet gyakran erős szeparációval fenyeget, mivel a közmegegyezéses valóság ellen megy.

Létezik egy történet a keleti hagyományban, ami nagyon jól szemlélteti azt a nézőpontot, amit a Skorpió energia közvetítői születéstől kezdve ki akarnak fejleszteni és minden önmagát kereső ember efelé tart.

A történet szerint adott egy hajó, annak kapitánya és 500 gazdag utas. Homokszem kerül a gépezetbe, ugyanis az utasok között van egy bűnöző, aki azt tervezi, hogy megöli az összes utast és ellopja a kincseiket. A kapitány tudomást szerez erről a tervről és hatalmas dilemmába kerül. Ha az utasok tudtára adja ezt az információt, akkor pánik tör ki és őrjöngésükben megölik a bűnözőt. Ezzel a gyilkosság karmáját adná az utasoknak és azok pokolra jutnának. Ha nem szól, akkor viszont a bűnözőre rákerül a tömeggyilkosság pecsétje és ő egy még rosszabb helyre kerülne, mint az utasok. A kapitány úgy dönt, hogy együttérzésből leszúrja a gyilkost, megmentve őt és az utasokat a biztos és kínkeserves szenvedéstől.

Ezt a történetet a Dalai Lámával is ütköztették és ő megerősítette azt a kétértelműséget, ami duális világunkban mindent jellemez. Véleménye szerint a tiszta szándékból, együttérzésből elkövetett ölés valójában egy dicső tett, ami sokakat megmenthet a szenvedéstől.

Egyszerűen szólva tehát nem az a lényeg, hogy mit csinálsz, hanem az, hogy milyen szándékkal teszed.

Nagyon vékony jégre téved az ember, ha ezt a mondatot megpróbálja értelmezni. Ez azt jelentené, hogy nyugodtan meg lehet erőszakolni bárkit, csak közben azt kell mantrázni, hogy az emberiség megmentéséért teszem? Kirabolhatok egy bankot, ha azt a családom eltartásáért csinálom? Levághatom valaki karját, mert el akarta lopni az utolsó kávépénzemet?

Kicsit mélyebbre kell menni ahhoz, hogy ez a mondat valóban érthetővé váljon és ebben a Skorpió névre hallgató légkalapács segíti az önmagát kereső embert.

A mai legfrissebb kutatások szerint az átlagember 35 éves korára 95%-ban egy számítógépes programmá válik. Ez a program tartalmazza a viselkedésmintákat, a sémaszerű reakciókat, a tudattalan érzelmi reakciókat, amelyek a korábbi évek tapasztalatai alapján alakultak ki. Összességében ez az ember hitrendszere, ami tudatos munka és tabudöntögetés nélkül nem változik.

Ez a hitrendszer tartalmazza azt a szociális programozást is, amit a szülők, a tanárok, a példaképek, a tévé és a média végzett a felnevelkedés során. Ebből meríti az ember azt, hogy hogyan lehet jó gyerek, jó felnőtt, tisztességes állampolgár, törvénytisztelő lény, menő férfi, szexi nő. Ebben nincs semmi újdonság, mivel minden kornak megvoltak a sajátos törvényei, keretei, szex-szimbólumai, és aki ezektől el akart térni, az nagy rizikót vállalt magára.

Abban sincs újdonság, hogy az önmagát kutató ember mindig rákényszerült arra, hogy ezeket a felszíni megfeleléseket megkérdőjelezze. Ehhez még az sem kellett, hogy a Skorpió erős legyen a képletében, hiszen az önismeret vágya automatikusan beindítja a mélyülést mindenkinél, és az ember egyre többször találja magát határterületeken, a senki földjén.

Nagyon jól tükrözi az önismeret és a Skorpió végletessége közti összefüggést ez a mondás: A spirituális úton jobb el se indulni, de ha már elindultál, akkor menj végig.

Amint az ember halad szépen befelé saját magában és rétegről rétegre fejti meg a működését, úgy válik egyre világosabbá, hogy azért érzi úgy magát, ahogy, mert bizonyos dolgok történnek vele. Ezekben a történésekben mindig ugyanúgy viselkedik, ami mögött az áll, hogy nem tud eltérni a megszokott döntéseitől. Majd felfedezi, hogy a döntései mögött olajozottan ismétlődő gondolatok állnak; a gondolatok mögött sémaszerűen lefutó érzelmek állnak; az érzelmek mögött hitrendszerek állnak; a hitrendszerek mögött pedig azok a tapasztalatok, amelyek akár pozitív, akár negatív értelemben, de meghatározták a létezés mikéntjét.

Sem az önismereti folyamat, sem a Skorpió energiában dúskáló ember nem nyugszik, míg el nem jut eddig a legbelső aranybányáig, a Plútó és a kollektív archetípusok birodalmáig. És ha kell, ehhez megkérdőjelez bármilyen vallást, gurut vagy asztrológiai irányzatot. Valójában az önkeresési folyamatnak mindig része az, hogy az ember elsajátítson egy tant, magáévá tegye egy mester/tanár nézőpontját, majd történjenek olyan dolgok, amelyek hatására megkérdőjeleződik vagy meg is törik a hit. Történik mindez annak érdekében, hogy ne ragadjon bele egy nézetbe és kialakuljon benne az, amit keleten megkülönböztető értelemnek hívnak. Egyszerűen szólva, ne csak bemagolja az információt, hanem meg tudja azt kérdőjelezni.

A megkérdőjelezés képessége az, ami megkülönbözteti a kutatót a biztonságkeresőtől. Aki ugyanis biztonságot keres, az nem kockáztatja meg a tanára vagy a társadalom haragját annak érdekében, hogy eljusson a bányáig.

Csakis ebben a legbelső birodalomban tárulnak fel a valódi motivációk, ám az ide való eljutáshoz át kell lépni egy határt. A hétbolygós szemléletben a Szaturnusz volt a végső határ, a végső tekintély, a Küszöb Őre, azonban a három külső bolygó felfedezése és köztudatba emelése azt szimbolizálja, hogy a mai korban már nem csak az ezoterikusoknak adatott meg, hogy átlépjék a tudat hagyományos határait. Bárki, aki érzi magában a késztetést és talál hozzá megfelelő segítséget, az átléphet a transzcendens dimenzióba és átvilágíthatja a saját aranybányáját. Azaz tudatossá teheti azokat a tényezőket, amelyek láthatatlanul, de befolyásolják a párkapcsolati, anyagi, hivatásbeli működését.

Ilyenkor derül ki konkrétan, hogy az ember azért érez ellenállhatatlan vágyat a számítógépes játékok iránt, mert anno ez volt az egyetlen menekülési út a családi perpatvarokból. Vagy azért golyózza ki az összes férfit az életéből, mert titkon ki akarja herélni az apját és a vele szemben érzett dühöt a párokra kivetítve éli meg.

Katartikus élmény ez mindenkinek, és mint ahogy egy halál közeli élményből, innen sem tér vissza ugyanúgy az ember. Egyértelműen kiderül ugyanis, hogy nem a számítógépes játékkal van a baj, hanem azzal a kényszerrel, ami menekvésre késztet. Nem a férfiak letesztelésével van gond, hanem az elfojtott agresszióval.

Nem elég azonban egyszer bányászni! Addig kell újra és újra alászállni, amíg az ember át nem világított mindent az árnyékból és meg nem értette az élettémájában rejlő összes tapasztalatot, amelyet a horoszkóp nagyon szépen már előre jelez.

A bűntudattal, szégyennel, dühvel, félelemmel terhelt tapasztalatok megértése és a tőlük való függőség elvágása által tud létrejönni előbb-utóbb az a bölcsesség, amellyel az ember a megfelelő időben, a megfelelő helyen, a megfelelő döntést tudja meghozni, majd cselekedni. A megfelelőség pedig nem zárja ki az ölést, lopást, hazugságot, szexualitást, húsevést, szórakozást. Ugyanis a cselekedeteket nem befolyásolja többé a korábbi tapasztalatok bélyege, a tekintélyeknek, vallásoknak, irányzatoknak való megfelelés vagy a társadalmi konvenciók.

Ebben a bölcs állapotban tud létrejönni az, amit a tanmese bemutat: az együttérzésből elkövetett gyilkosság.

Természetesen szimbolikusan kell értelmeznünk mindezt. A történet a mai korra szó szerint átültetve egy erős túlzás. Ezt a tettet a törvények akkor is büntetnék, ha az ember tiszta szándékból hozza meg a döntést. Ha viszont meglátjuk ebben a történetben azt, hogy még egy elítélendő tett is lehet nemes, amennyiben a legfelső jót helyezzük előtérbe, akkor egy nagyon lényeges tudati transzformáción esünk át.

Összességében ez a paradox tanmese arra hívja fel a figyelmet, hogy az ember mindaddig a szociális megfelelésekhez, az aktuális társadalmi szabályokhoz, a betanult mintákhoz és a tudattalan hiedelmekhez igazodik, míg el nem kezdi feltárni a saját árnyékos oldalát. A feltárás alatt folyamatosan erősödik a megkülönböztető értelme és a megkérdőjelezés képessége. Leválik a csordáról, individuum lesz és felismeri, hogy az a sok szabály, amihez korábban tartotta magát, arra volt jó, hogy kívülről kapjon egy szilárdítást, amíg ki nem alakul a belső szilárdság, azaz az erősen meghúzott én-határ. Ezzel együtt az élet mindenben ott lévő viszonylagossága is felismerhetővé válik, és egyre elérhetőbb az a bölcs nézőpont, ami a konvenciók fölötti legfelső jót teszi első helyre.

Ezen a ponton az ember túllépi a születési képlet kereteit.

 

Fótos János
Önismereti tanácsadó
www.asztropszichologia.hu