A tanácsadó és segítő foglalkozású szakemberek igénybe vehetnek egy hatékony önismereti alapon működő szakmai kompetenciát növelő módszertant, ez a szupervízió. Célja a segítő szakmába dolgozók mentális védelme, és tanácsadói képességeinek fejlődése. A módszertan önismereti eszközökkel él – egyéni, vagy csoportos szupervízió – de a szakmai kontextus megtartása miatt a szakmai személyiséget fejleszti, vagy segíti át olyan elakadásokon, melyek a tanácsadói munkájában hátráltatnák.
A szó eredete a supervision az angol nyelvben támogatást, fejlesztést jelent. Nagy múltra néz vissza a módszertan, mert az amerikai szociális munka kezdetével indult útjára. Az 1920-as évekre a pszichológia térhódításával egy időben a szupervízió is ugrásszerűen fejlődött, a szociális szféra dolgozóin túl pszichológusok és orvosok is bekapcsolódtak a fejlesztésbe. Az 1990-es évekre a szupervízió önálló szakmává, diszciplínává nőtte ki magát (wikipedia), és kiterjedt az olyan szakmákra is, amik az ipafi és gazdasági szféra részei (pl hr, vezetőképzés stb).
A szupervízió formái
A szupervízóban részt vesz egy vagy több szupervízor – ő a szakmai segítő, a „külső szemlélő”, és a szupervízió alanya, a szupervizált, vagy akár több szupervizált is egyszerre, ha csoportos a szupervízió. (Sajnos erre még nincsenek megfelelő magyar kifejezések, így ezt az idegen hangzású szót kell ismételgetni).
A módszertan hatékony egyéni, és csoportos formában is, a lényege, hogy a több alkalommal történő találkozások során kialakuljon az a majdhogynem terápiás kapcsolat, ami a segítő szakmában dolgozót támogatni tudja.
Milyen egy csoportos ülés?
A csoport létszáma 5-7 fő, a találkozások 2-3 hetente kb. 3 órásak, és kb. 6-8 alkalom összesen. A csoport tagjai egyenragú felekként vannak jelen, nincs alá-fölé rendeltség, és nincs terapeuta-kliens viszony. A szupervízor, a saját szakmai reflexióival segíti a tanácsadó kollégákat. A téma mindig az, amit a csoport tagjai hoznak. Jobbára ezek olyan esetek, melyekben a tanácsadó érintett, és emiatt az objektivitása esetleg tompul, de előfordul, hogy az érintettség végett egy vakfoltot is felfedez az ember. A szupervízor nem irányít, csak kérdésekkel támogat. A munka módszertana leginkább a személyközpontú Rogers-módszer, vagy a Bálint-módszer munkaformájára hasonlít. A manapság divatos coaching is ilyen jellegű támogatást nyújt a hozzá fordulónak. Nem cél a tanácsadó „megfejtése”, sokkal inkább abban való segítése, hogy saját kompetenciáit növelni tudja.
Milyen járulékos eredményekre számíthatunk?
A csoportos esetmegbeszélések, nagyban segítik a szélesebb munkaközösségek munkáját is, illetve a kollegiális viszonyokat is pozitívan befolyásolják, és nem utolsó sorban a szakmai tapasztalatokat is bővítik.
Mikor kell a szupervízió?
Az optimális az lenne, ha folyamatos lenne a szupervízió a tanácsadó életében, de a minimális mennyiség is évente egy alkalom-sorozat lenne.
Azért tartom rendkívül fontosnak, hogy az asztrológiai tanácsadásba is beemeljük a szupervíziót, mert amellett, hogy a szakmai kompetenciáink fejlődnének, a szakmai közösségnek is nagyon jót tenne, és nem utolsó sorban az asztrológus szakma komolyságát is közvetítené a külvilág fel. Nem titkolt célom, hogy a szakmánkat elfogadottabbá, elismertebbé tegyem a hazai tanácsadási és segítő foglalkozások palettáján, közelíteni szeretnék a társadalomtudományokhoz. Erre megfelelő módszer, ha a szupervíziót meghonosítjuk a szakmai kurzusaink között.
