Alan Leo (született William Frederick Allen, 1860–1917) brit asztrológus, akit sokszor „a modern asztrológia atyjának” neveznek, közismerten lesújtó véleménnyel volt a kérdésasztrológiáról. Mégis, az asztrológiai kézikönyv-sorozata egyik kötetét ennek a témának szentelte, és benne illusztrációként feltűnik egy eset, melyet ő maga bírált el.
„Az óraasztrológia a ma használt formájában az elképzelhető leghitványabb ostobaság, amely nem szolgál rá az asztrológia névre. Sőt, egyáltalán nem is asztrológia, hanem pusztán jóslás, erre a célra pedig a geomancia vagy a kártya ugyanannyira alkalmas lehet.” Alan Leo sokszor idézett szavai a Modern Astrologer magazin egyik 1897-es számának hasábjairól azt sugallják, hogy Leo teljesen elvetette az általa „óraasztrológiának” (horary astrology) nevezett kérdésasztrológiát. A helyzet azonban, mint szinte mindig, itt is bonyolultabb.
Leo hozzáállását talán a „kettősség” kifejezés jobban tükrözi. Amellett, hogy a férje halálos betegségekor Leo felesége, Bessie egy kérdésasztrológushoz, H. S. Greenhez fordult tanácsért, Leo sokszor publikálta mások kérdésasztrológiai eseteit a Modern Astrologerben és elődjében, a The Astrologers’ Magazine-ben. Ezekből közölt egy válogatást a Horary Astrology című, 1907-ben kiadott könyvében, ahol egy személyesen elbírált esetét is olvashatjuk.október 26-án 8 óra 10 perckor érkezett be londoni irodájába egy kérdés egy élelmiszergyártó vállalkozótól, aki arra volt kíváncsi, hogy vajon az új termék kedvező fogadatást nyer a vásárlók körében, így sokat profitál majd belőle, vagy költséges kudarcnak ígérkezik. Azt is megtudjuk, hogy a kérdező fia erőltette a termék piacra dobását, és kinevette, hogy az apja asztrológushoz fordul tanácsért
1898.október 26-án 8 óra 10 perckor érkezett be londoni irodájába egy kérdés egy élelmiszergyártó vállalkozótól, aki arra volt kíváncsi, hogy vajon az új termék kedvező fogadatást nyer a vásárlók körében, így sokat profitál majd belőle, vagy költséges kudarcnak ígérkezik. Azt is megtudjuk, hogy a kérdező fia erőltette a termék piacra dobását, és kinevette, hogy az apja asztrológushoz fordul tanácsért.
Leo a képletet placidusi házrendszerrel, az akkor ismert modern bolygókat (az Uránuszt és a Neptunuszt) és a kepleri kisebb aspektusokat is figyelembe véve készítette el az elemzését. A bírálat elég szerteágazó, de a főbb pontok a következők:
A kérdezőt jelző aszcendens ura, a Mars gyenge, mivel a Rákban, saját esésében van. A Mars kellemetlen kvadrátban áll a Jupiterrel, mely utóbbi képviseli a kérdező pénzével kapcsolatos 2. házat és a dolgok végéhez kapcsolódó 4. házat. A pénzügyek általános jelzői, a Jupiter és Vénusz kedvezőtlen helyzetben állnak. A 4. házban lévő Hold a barátokat jelentő 11. házban álló Jupiter kvinkunxától távolodik, vagyis gyáva barátok támogatják az üzletet. Viszont a Hold hamarosan kvadrátba kerül a vásárlók pénzét jelentő 8. házban álló Neptunusszal, ami azt jelzi, hogy a vásárlói kör nem szívesen fog áldozni a termékre. Ez utóbbit erősíti meg a 7. ház, a vásárlói kör ura, a Vénusz, amely a kártevő Szaturnusszal áll kapcsolatban, és másfélkvadrátban van a kérdezőt jelző Marssal. A megalapozatlan lelkesedést és reménykedést a Marsnak a reményeket képviselő 9. házbeli elevált helyzete és a Jupiterrel való kvadrátja jelzi. Továbbá két kártevő, a Szaturnusz és az Uránusz található az 1. házban, amely rossz dolgokat jelez a kérdező számára.
Leo szerint mindezek – de legfőképpen a Mars és Jupiter közötti nehéz kapcsolat – előrevetítették az üzlet bukását. A továbbiakban még arról van szó, hogy a kérdező magát okolta a bukásért (a Mars ura, a Hold másfélkvadrátban a Merkúrral), és hogy a termék egyébként is olcsó utánzat volt (a Hold, mint termék másfélkvadrátban a Merkúrral), de ezeket az értelmezéseket Leo valószínűleg csak utólag tette hozzá az eredeti bírálathoz.
Ahogy látható, Leo bírálati módszere meglehetősen eklektikus, és két technikai jellemzője emelhető ki. Egyrészt a bolygókat hol esszenciális jelentésük (Hold = termék, Jupiter = remények, Szaturnusz és Uránusz = kár), hol házhelyzetük (Jupiter a 11. házban = barátok, Neptunusz = vásárlók pénze), hol házuralmuk alapján (Mars, az 1. ház ura = kérdező; Jupiter, a 2. ház ura = a kérdező pénze; Vénusz, a 7. ház ura = a vásárlói kör) értelmezi. Másrészt egy-egy bolygó, helyzet vagy kapcsolat a szövegkörnyezettől függően több dolgot is jelezhet. Ezek a jellemzők azt mutatják, hogy Leo gazdagon merített a kortárs születésasztrológiából.
Tony Louis, a Horary Astrology Plain & Simple: Fast & Accurate Answers to Real World Questions című népszerű modern kérdésasztrológia-kézikönyv szerzője 2012-ben blogján idézte fel Leo esetét, és közölte alternatív nézeteit. A Lilly-követő Louis regiomontanusi házrendszert használt, és csak a hét klasszikus bolygót és a „ptolemaioszi” aspektusokat hagyta meg.
Louis szerint a vállalkozás ügye a 10. házhoz tartozik, amelyet a Merkúr képvisel. A Merkúr a hamissághoz kapcsolódó 12. házban van, valamint peregrin és kombuszt. Ez mind azt jelzi, hogy az új vállalkozás sikertelen lesz, ráadásul a kérdező becsapja magát. A Merkúr a 8. ház ura is, vagyis a vásárlók pénzét is képviseli, azaz a vásárlók nem akarnak a termékbe fektetni.
A vállalkozásból befolyó jövedelmet a 10. háztól számított 2. ház, vagyis a 11. ház mutatja. Ennek az ura a Vénusz, amely a 2. házban van, vagyis ahol a kérdező pénzét keressük. A Vénuszt egy peregrin és akadályozott Mars uralja, amely az életeket jelző Rákban esésben található. Ezt Louis úgy értelmezi, hogy semmi esélye nincs egy új élelmiszer-termékkel betörni a piacra. Ráadásul a Vénusz aspektusban áll a Marssal, amely Mars távolodik a Jupiter kvadrátjától – mindez semmi kedvezőt nem ígér.
A bevételt jelző Vénusz a 2. ház csúcsán kapcsolódik a Szaturnuszhoz, ami veszteséget jelez. A 2. ház ura, a Jupiter, csak arculat szerinti méltósággal rendelkezik, ráadásul a Nap sugaraiban található. Végül a szerencsejátékokhoz kapcsolódó 5. ház és az abban található szerencserész almutenje (vezérbolygója) a Nap, amely peregrin és a 12. házban semmi jót nem ígér a kockázatra.
Louis módszere láthatóan következetesebb, mivel – leszámítva az 5. házhoz tartozó ügyekben az almuten használatát a domicil úr Mars helyett – az egyes szereplők képviseletében csak a házak urait (1. ház = kérdező, 2. ház = kérdező pénze, 8. ház = vásárlók pénze, 10. ház = vállalkozás, 11. ház = vállalkozásból befolyó jövedelem) figyeli, és ügyel a kombusztióra, valamint az esszenciális méltóságokra.
Egy hagyományosabb vénájú asztrológus azonban mindezt másképp közelítené meg. A kérdés, a termék sikere egyszerűen csak azon múlik, hogy a kérdező mint eladó kapcsolatba tud-e kerülni a reménybeli vevőkkel. Tehát elsősorban a Mars (az 1. ház ura mint eladó) és a Vénusz (a 7. ház ura mint vevő) kapcsolatát nézné, másodsorban pedig a Holdat és mindazokat a tényezőket, amelyek a Mars-Vénusz viszonyba bevonódnak.
A Mars és a Vénusz elfordulók, vagyis nincs köztük klasszikus aspektus. Ez azt jelzi, hogy az eladónak esélye sincs megszólítani a vevőket. Baljós jelként még felhozható a Mars esése és hanyatló házbeli elhelyezkedése, de ez jobbára lényegtelen, ha a válasz amúgy is nemleges. A kérdező csak a Hold fényátvitelében reménykedhetne: hogy távolodik a Vénusztól és közeledik a Marshoz. Csakhogy a távolodó aspektus egy kvadrát, amelyet ugyan finomít az erős recepció (a Hold a Vénusz egzaltációjában), de sajnos ez inkább a közvetítő érdekeltségét jelzi, mintsem a vásárlókét. Ezzel gyakorlatilag a történet véget is ér.
Mint látszik, a háromféle – a modern születésasztrológiai ihletésű, a Lilly-stílusú és az arab kérdésasztrológia felfogását tükröző – elemzés lényegében ugyanarra a következtetésre jut. A kérdés csak az, hogy kinek-kinek a személyes ízlését melyik elemzés elégíti ki a leginkább.
László Levente
asztrológiakutató
